Úgy hiszem nem túlzás azt állítani, hogy legtöbbünknek már a könyökén jön ki a koronavírus. Egyre kevésbé téma a baráti beszélgetések során. Már mindenki megbeszélte százszor és százszor. Tudjuk, hogy kik azok, akik már januárban tudták vagy azok, akik még mindig nagyon félnek és persze azok, akik szerint ez az egész járvány nem is volt és nem is lesz. Annyiban talán konszenzus van köztünk, hogy szerencsére már lecsengőben van az első hullám. Európában mindenhol a nyitást, az újraindulást tervezik. Azt hiszem ilyenkor érdemes átgondolni a történteket és levonni a megfelelő következtetéseket. Ezzel próbálkozom most én is.
Az első intézkedés szinte kivétel nélkül mindenhol a szabad mozgást korlátozta és beindult a #maradjotthon mozgalom. Mi otthon maradtunk, az utcák kiüresedtek, az élet leállt. A leállást pedig komoly gazdasági válság követette, melynek hosszútávú következményei még a Wall Street legmenőbb elemzői számára sem tiszták, de erről majd egy másik bejegyzésben.
Azoknak, akiket nem bocsátottak el és munkavégzésükhöz nem kell a fizikai jelenlét, eljött a korlátlan Home Office időszaka. A járványt megelőzően megosztotta a munkáltatókat a Home Office kérdésköre. Sokan ezt valami sötét, libsi dolognak tartották, mely megteremti a fizetett semmittevés lehetőségét az amúgy is munkára teljesen alkalmatlan fiataloknak. Ahogy az lenni szokott az élet ezt a vitát is rövidre zárta. Tömegeknek kellett egyik napról a másikra átállni az otthoni munkavégzésre. A kísérlet úgy tűnik többé kevésbé sikeresnek mondható.
A legtöbb cégnél arról számolnak be, hogy a távmunkának nem volt negatív hatása a hatékonyságra. Szerencsére napjainkban a digitalizáció olyan magas szinten van, hogy gyakorlatilag teljesen feleslegessé vált az irodai jelenlét. E-mail, telefon és Skype.
Nem csak hazánkban, de a nyugati sajtóban is egyre több cikk foglalkozik azzal, hogy miként is változtatja meg eddigi szokásainkat a járvány hosszabb távon. Szeretnék egy kis betekintést nyújtani abba, hogyan is látják ezt a németek. „Sokaknál a Home Office és a kijárási tilalom meghozta a nyugalmat az életükbe” – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A napilap arról is beszámolt, hogy a munkavállalók átlagosan 4 órával dolgoznak kevesebbet, mint amennyit az irodában töltöttek korábban „munkával”. A kvalifikáltabb irodisták még több időt spórolnak meg, ők 6-8 órát is nyerhetnek hetente. Gondoljunk csak bele mennyire hihetetlenek ezek a számok! Vajon tényleg minden héten fél vagy akár egy egész munkanapot elkávézunk, elbeszélgetünk, elbambulunk az irodában?
Az otthoni munkavégzés másik nagy előnye az, hogy otthon vagyunk. Összességében talán ezzel takarítjuk meg a legtöbb időt. Németországban a reggeli vízhasználat csúcspontja 2 órával eltolódott. Később indulnak a reggelek, kipihentebbek vagyunk. Az ország lelassult és ez jó neki, felfedezte az élet emberi arcát és egyre nagyobb az igény arra, hogy a posztkoronás korban is maradjon valahogy így.
Tanúlságos felmérést végzett a Kekst CNC PR ügynökség arról, hogy milyen változásokat is szeretne a lakosság. Minden második megkérdezett alapjaiban változatná meg a gazdasági mechanizmusokat. A többség egyértelműen szignifikáns változást akar, viszont annak módjáról megoszlanak a vélemények. Teljes az egyetértés abban, hogy jobb lenne csendesebben élni. A kérdés viszont az, hogy ezért készek vagyunk-e áldozatokat is hozni? Úgy tűnik a németek igen. A tanulmány szerint a nyugodtabb életért cserébe a lakosság sok mindenről lemondana. A válaszadók 58 százaléka hajlandó lenne búcsút inteni a mozizásnak az élhetőbb élet reményében. A megkérdezettek 20 százaléka nemet mondana a koncertekre és a kiállításokra, 25 százaléknak a légi közlekedés sem hiányozna, míg további 16 százalék mellőzné a jövőben a külföldi utazásokat, az autóhasználatot és a helyi tömeközlekedést. Csak továbbra is maradjon a Home Office és lehessen kimenni a szabadba.
A járvány előtt az ember korán kelt, a reggeli csúcsban végtelen idő alatt beért az irodába, ott az egész napját eltöltötte munkával, kávézással és megannyi időt kitöltő haszontalan dologgal, majd este fáradtan ismét a csúcs, végtelen idő alatt haza, evés és alvás. Az elmúlt pár karanténban töltött hónap rávilágított arra, hogy másként is lehet élni. Kiderült, hogy úgy is lehet minőségi munkát végezni, hogy nem kell letétbe helyezni a lelkünket a főnöknél. Kicsit élhettük a saját életünket. Visszakaptuk valódi szabadságunkat. Végre jutott idő az életre, egymásra és a családra. Csak remélni tudom, hogy a munkáltatók meghallják az idő szavát.
