Talán a történelem során először esik meg, hogy egy emberi szemmel láthatatlan vírus szobafogságra kényszeríti az egész világot. Az önkéntes elvonulás sok nehezséggel és kihívással jár, azonban van idő arra is, hogy átgondoljunk és átértékeljünk dolgokat az életünkben. Nincs ez másképp a családdal sem.
Elgondolkodtató statiszták érkeznek az Egyesült Államokból, ahol Washingtonban a háztartások közel fele egyszemélyes. Összehasonlításképpen, a 20. század elején a monoháztartások aránya nem érte el az 1 százalékot a társadalmon belül. Az önálló élet kezdete, a szülőktől való anyagi függés felszámolása és a saját lábra állás üdvözölendő dolog, ugyanis napjainkban elképzelhetetlen és talán nem is időszerű, hogy több generáció éljen egy fedél alatt, ez azonban nem kell, hogy szükségszerűen együtt járjon a családtól való lelki elválással is. Konzervatív gondolkodók már a járvány előtt is úgy gondolták, hogy a családon belüli kapcsolatok errodálódásának megállítása nélkülözhetetlen. Ahogy Roger Scruton fogalmaz, a baloldal egyik nagy feladatának tartja, hogy kilúgozza, jelentés nélkülivé tegye a család fogalmát, ugyanis fel akarja szabadítani az egyént mindenfajta kötöttsége alól. Az elmúlt évtizedekben sikerrel járt ez a fajta doktrina, mivel egyre több nyugati országban vált a család valami szükségtelen, ódivítú kreálmánnyá, melyet tűzzel-vassal írtani kell. Ezt támasztja alá a korábban említett egyszemélyes háztartások aránya Amerikában, ezt bizonyítják a gomba módjára szaporodó idősotthonok és a Kelet-Európából halászott otthoni gondozásra felvett ápolók.
Mielőtt azonban már-már szitokszóvá vált volna a család, beütött a járvány, mely a 2008-as válsággal ellentétben nem elsősorban egzisztenciális kilátástalansággal, hanem szociális kirekesztettséggel, az impulzív világunkban eddig nem tapasztalt, kényszerű otthonmaradással fenyegetett. Ebben a helyzetben az ösztönök a felülírták a média, a baloldali filozófusok és a szakértők társadalom elméleti téziseit. Röviden: Mindenki aki tehette, hazaköltözött a szülői házba, elhagyta a fertőzésnek jobban kitett nagyvárosokat és ott keresett menedéket, amit korábban tűzzel-vassal írtott magában. A családjánál.
Az így kialakult helyzet pedig lehetőséget biztosít arra, hogy újra megismerjük egymást, átértékeljük a család jelentését, szerepét és feladatát a saját életünkben. Úgy gondolom, hogy egy bizonytalan és kiszámíthatatlan világban a biztonság érzését nyújthatja. Biztosítja, hogy mindenki otthon legyen valahol. Egy gyorsan változó világban a biztos pont kapaszkodót jelenthet, mely hozzánk ad valamit. Így hát itt az idő újrértelmezni a család jelentését.
